Még elég friss az élmény, tegnap ugrottunk. Egész éjjel alig aludtam, először azért, mert annyira tele voltam még adrenalinnal, azután meg megkaptam a képeket és a videót. Kész, onnantól kilőttem az égbe megint.
Megmérgezett!!! Ez mar ezer százalék.
Már tervezem a következőt, meg az azutánit és így tovább. Imádtam minden pillanatát. Eszméletlen volt!
Legjobban azt a pillanatot vártam, amikor odaállunk fent a magasban a helikopter hátuljához.
Engem akárhányszor, amikor egy videót megnéztem tőletek, akik mar ugrottatok, ennél a pillanatnál olyan merhetetlen boldogság, szabadság érzés járt át, becsuktam a szemem es mindig elképzeltem, hogy én állok ott.
Tegnap eljött az én időm! Tényleg ott álltam és ugyanazt éreztem némi extrával megspékelve. Csak már valóság volt az egész. Végre szabad vagy, s repülsz! Könnyű a vállad és mérhetetlenül boldog vagy. Kiáltasz hangosan, ez az! És indulás.
Eszméletlen!!! Süvit a szél pörögtök, aztán beálltok hassal-arccal lefelé. Akkor magadhoz térsz valamennyire. Mosolyogsz szépen egyet ide egyet oda es mar nyitás. Megkeresed a Balatont, hogy betájold magad merre is vagy arccal. Nézelődsz kicsit. És már lent is vagytok.
Idő érzek semmi, legalábbis nekem nagyon gyorsan eltelt.
Bízom benne, hogy a következő ugrásomnál kicsit meg tudom majd állítani az időt.
Talán akkor már nem lesz egy teljesen ismeretlen érzés.
Mert 50 mp máskor tud sokkal hosszabbnak is tűnni!
Köszönöm nektek ezt a csodálatos, feledhetetlen élményt! A mosolyom még mindig letörölhetetlen!
| Bettina Kiss |
| Augusztus 12., 10:57 |