+36 (70) 611-5343 info@ugranijo.hu

Zsófi és Máté Budapesten élő, fiatal pár és már a kapcsolatuk elejétől fogva a mindennapjaik része az ejtőernyőzés. Mátét ugyanis minden érdekel, ami a repüléssel (és az adrenalinnal) kapcsolatos – Zsófi pedig hol lelkesen, hol aggódva támogatja is ebben. 

A kezdetek

Máté első ugrása 4 évvel ezelőtt volt, 20 évesen, de egész gyerekkorában ábrándozott az ejtőernyőzésről.

„Egyszerűen mindig is tudtam, hogy nekem ez tetszeni fog. Sokat álmodtam a repülésről már kiskoromban is” – emlékszik vissza.

Zsófi sem éppen nyúlszívű, ő is szereti az extrém helyzeteket és az izgalmat, ahogy a magassággal sincs különösebb gondja. Így talán nem is meglepetés, hogy már röviddel a megismerkedésük után hegymászásra indultak randi gyanánt. Az ugrásra Zsófi azonban még nem tudta rávenni magát.

„Tervben van a tandemugrás és biztosan ki fogom próbálni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá. Szerintem tetszeni fog, de most még nem érzem itt az idejét” – mondja. Az pedig, hogy Máté ejtőernyőzésére hogyan gondolt, jócskán megváltozott az évek alatt:

„Eleinte lerágtam a körmömet odalent, hogy ugye minden rendben lesz. Aggódtam érte. Tudtam, hogy szereti csinálni, de nekem lentről azért mégis félelmetes látni őt a levegőben… Aztán rutinosabb lettem én is és ma már nem aggódom. Inkább már csak a landolást nézem, ha tehetem: hátha lefényképezhetem, ahogy vicces arcokat vág koncentrálás közben.”

Máté már az első ugrása után tudta, hogy ha csak teheti, állandó hobbijává teszi az ejtőernyőzést. Ehhez pedig az ejtőernyős vizsgán keresztül vezet az út. Jelenleg éppen a „B” minősítés megszerzéséért dolgozik.

Balatoni hétvégék

Az ejtőernyős vizsga ’A’ kategóriája azt jelenti, hogy az ugró egyedül hajtogatja az ernyőt és egyedül ugrik. A ’B’ kategória elvégzésekor már kisebb csoportos ugrásokban is részt vehet.

Máté alig várja ezt, hiszen az évek alatt sok ismerőst és barátot szerzett az ejtőernyőzésen keresztül és szeretne velük együtt ugrani. Nyáron pár hétig külföldön dolgozott, de a hazatérés után azonnal ismét belevetette magát az ugrásba. Ez azt jelenti, hogy a fárasztó munkahét után a legtöbb szombat vagy vasárnap nem békés lustálkodással, hanem autózással és persze ejtőernyőzéssel telik.

„Nem mondom, volt már, hogy titokban azt kívántam, legyen rossz idő” – kuncog Zsófi, aki minden ugrásra elkíséri a párját. Máté már sokszor mondta menyasszonyának, hogy erre nincs szükség, de Zsófi szerint az ejtőernyőzés a földön is jó élmény:

„Ki nem hagynám. Amíg Máté ugrik, én lent dumálok a többiekkel, napozok és nézem az eget, hogy mikor jönnek. Tök jó program még ugrás nélkül is.” A pár a Siófok-Kiliti repülőtérre jár – és ez nem véletlen.

„Akármilyen kedvvel kelek fel, akármilyen fárasztó hetem volt, ha meglátom a levegőből a Balatont, egyszerűen minden jobb lesz. Ennél szebb helyet elképzelni se tudnék az ugrásra.” – mondja Máté.

 A legjobb és legrosszabb dolog az ugrásban

Amikor arról kérdezem őket, hogy mit szeretnek a legjobban az ugrásban, egyiküknek sem kell sokáig gondolkodnia. Máté a székéből felpattanva azonnal csúsztatott testtartást szimulál – ez a száguldás és a Balaton látványa az, ami miatt többször eszébe jut az ugrás, még egy eseménytelen munkanapon, vagy éjszaka is.

Zsófinak főleg a barátságos közösségi élmény teszi széppé az ugrós napokat, na meg persze az, hogy láthatja a párját repülni a levegőben és aztán a földön is.

„Minden ugrás után teljesen fel van villanyozva és fülig ér a szája. Ahogy elmeséli az ugrást, picit olyan, mintha én is ott lettem volna.”

Arra a kérdésre viszont, hogy mit szeretnek legkevésbé az ejtőernyőzésben, nehezebben kapok választ.  Hosszabb gondolkodás után Zsófi a hétvégi koránkelést említi. Máté pedig természetesen annyiszor ugrana, ahányszor csak lehet – ezt végülis valamennyire lassítja az a számtalan adminisztratív feladat, amit a profi ejtőernyősöknek el kell végeznie.

„Alig bírok magammal, mikor lekanyarodunk az M7-ről, már csak az jár a fejemben, hogy na mindjárt, mindjárt ugorhatok megint!”