Mesi írta

Kedves Peti,

szerettem volna

még egyszer megköszönni, hogy fel mertél ülni a hátamra. 🙂

Több, mint 10 éve várok

erre a pillanatra és azt hiszem, nagyon nem mind1, hogy ezt kivel élhettem át.

Nagyon szimpatikus volt ahogyan kommunikáltál végig az együtt töltött idő alatt.

Azt hiszem a legfontosabbat nyújtottad amire szüksége lehet egy olyan embernek aki élete első ugrására készül.

Mesi ugrani készül

Mi8 helikopter felszállás közben

Emelkedés közben. Vagyunk páranm a helikopterben

Kilátás a helikopterből

Most akkor tényleg mosolygok?

Ugrááááás!

Kiugrottunk, pörgünk, és a háttérben a Balcsi

Repülök!!!

Szabadesés közben, háttérben a Balaton

Tényleg én irányítom az ejtőernyőt?

Oda fogunk leszállni?

Ugrás utáni öröm

Mégiscsak arról van szó, hogy

rábízom az életem egy vadidegen emberre akit 10 perce ismerek.
Ez önmagában is félelmetes, és akkor a 4000 méteres magasságról még nem is beszéltem…

Ennek ellenére

végig biztonságban éreztem magam melletted, nyugalmat sugároztál és minden egyes apró lépést többször is elmondtál, nehogy váratlanul érjen valami.
Minden elismerésem ahogyan a munkádat végzed, kívánom, hogy még sok-sok embernek add meg ezt az élményt, amit én átélhettem veled tegnap.
(Még ha a levegőben nem is sikerült minden pillanatban mosolyognom, azóta levakarhatatlanul ott ül az arcomon. By the way, a te mosolyod a képeimen végig hibátlan, egy pillanatra sem estél ki a szerepből. :D).
Remélem ezzel a levéllel tudom kicsit viszonozni azt, amit én kaptam tőled.

Mosolygós napot,
Mesi