Ha az utóbbi 3-4 hétben olvastad a blogot, és kitartó riogatásunkkal még nem tudtunk eltántorítani a tandemugrásról, akkor itt az újabb etap. Pedig mi próbálkozunk, leírtuk, hogy bárhol jársz – a levegőben is – ott érhet baleset, hogy miközben fotóz és/vagy videóz többtucat biztonsági előírást figyel a tandempárod. Sőt leírtuk amatőr meteorológusokat megszégyenítő részletességgel figyeljük, hogy nem les-e ránk a térkép valamelyik sarkában egy szélvihar. Ma a helikopteres és repülőgépes ugrás kerül terítékre.
Mik a fontosabb különbségek?
Helikopterpilótát és helikopteres ugrási helyet nehezebb találni (nekünk pont elég van, nyugi). Többnyire azért, mert helikopterből is kevesebb van, de valamivel drágább maga a helikopter, és annak fenntartása is. Emellett a repülőgép – már csak működési elve miatt is – lassabban ér fel az ugrómagasságba. A repülőknek 15 perc is kellhet egyáltalán 2500 méterig eljutni, innen 3000 méterre még 10 perc, és az itthoni gépek többsége emiatt nem is megy magasabbra. A mi helikoptereink közel 10 perc alatt már 4000 méter körül járnak, ez szerintünk azért is praktikus, mert kevesebb időd van meggondolni magad. 😉
Miben más az ugrás?
Egy kicsit más érzés helikopterből ugrani. A repülőgépből ki kell mászni, és általában oldal irányba hagyod el a gépet, míg helikopternél rögtön megkezdődik a szabadesés. Sokkal kényelmesebben kijutsz a hátsó hatalmas ajtón.
Mi az ami egyforma?
A szigorú és következetes bizonsági előírások minden esetben ugyanazok, és a hozzájuk tartozó előzetes felkészítés is. Ezen kívül mindkettőnél javasolt az első ugrást tandemben végezni. Az előbb említett kis kezdeti különbségen kívül maga az ugrás ugyanaz: kiugrás, megijedés, szabadesés adrenalinpumpált önfeled mosoly, földetérés. (Természetesen kinyitott ernyőkkel ereszkedve).
Mennyire fáj a propeller?
Ha légcsavarba álló helyzetében ütközöl, akkor nem sok gondod lehet, maximum egy lila folt marad utána. Ha mozog a propeller, nos, arról már kevesebben szoktak jót nyilatkozni. Ha repülővel mész fel ugrani, ott mondjuk külön mutatvány a propellerrel bedaráltatni magad, mivel általában mögüle ugrasz. Helikopternél viszont pont ott lenne útban az a fránya kis rotor, amikor a fenekéből ugrasz ki. Na de nem a mi MI-8-as helikopterünké. Oda nem ugrik el senki, ahol ennek van a hátsó rotorja (Lásd a fenti képet). Dwight Philips talán kivétel, de neki külön szólunk, ha erre jár, ígérjük. A földön pont fordított a helyzet, a repülő légcsavarjaiba lehet figyelmetlenül belegyalogolni, míg a helikopter forgószárnyába beleakadni csak komoly tornamutatványok árán tudsz. A farokrotor közelébe nem megyünk, az első ajtón szállunk be tandemutasként.
Miért szeretjük a helikoptert jobban?
Mert hiába kisebb létszámú a helikopter általában, a mi Mi-8-asainkban annyi ember is elfér, amennyit mások repülővel se nagyon visznek fel itthon szinte sosem. Sőt, bár nem mindig ez a telítettség, ilyen is előfordul simán:
A sok jó ember kis helyen is elfér, tipikus esete. (Ha mégis baj történne sincs gond, mindenkinél van ernyő!) (Nem lesz több rossz vicc, becsszó).
Ezen kívül a légtérhasználata sokkal kompaktabb, nagyobb ugrónyílás van benne, mint sok erre használt repülő oldalán és a kisebb helikopterekén. Míg ott ülve kászálódsz ki az ugráshoz az oldalán, addig az Mi-8 hátuljából kényelmesen vetheted magad a mélybe. Gyakorlatilag a felszállási zónában lesz a földetérésed helye, nem kell a Balatonból összehalászni senkit.
Szóval melyik a jobb és melyik a veszélyesebb?
Mindkét lehetőség fantasztikus élményeket tartogat, de van különbség köztük. A mi szívünk a helikopteres ugrás felé húz, nem azért mert nálunk ilyen van, hanem eleve azért kerültek hozzánk helikopterek, mert ezt szerettük meg jobban. És mert nálunk általában 26 fő emelkedik egy jó nagy háromszöget leírva fel 4000 méterre, átlagosan 11 perc alatt. Ha biztonságról van szó a dupla gázturbina nagyobb garanciát jelent a repülőgépnél, de már csak a rövidebb repülőút is kevesebb lehetőséget ad a veszélyhelyzeteknek.
A lényeg viszont ugyanaz marad, mint mindig, hogy ugrani észbontóan jó.